Részeg, crack-függő, futó pedagógusok

A világ legundorítóbb helye. Bent nem mertem fotózni...

Péntek reggel elutaztam Curitibába, ahol egy konferencián előadást tartottunk a főnökömmel, ezért sajnos két futás is kimaradt a héten L Úgy volt, hogy szombaton emberi időben érek haza, szóval úgy terveztem, hogy lenyomom a pénteki 13 kilit, de ez a tetű busz egy órát késett, a taxis meg be volt b@szva, szóval este 11-re sikerült hazavergődnöm. Amúgy is elég szürreálisra sikeredett a szombat. Azzal kezdődött, hogy túl sok középkorú pedagógus, illetve gyógytornászból lett pedagógus (na, ez valamiért nagyon menő errefelé) vett körül, persze mind nő volt, tudom, vicces, hogy ezt írom, mert állítólag én is pedagógus és nő vagyok, csak jól álcázom mindkettőt. Na, ezt a felállást a három Petős év óta elég nehezen viselem, hiába, mély nyomokat hagyott bennem a HÁZJ… Ráadásul az egyikkőjüknek van egy 21 éves mozgássérült lánya, szóval a nő egész délelőtt arról faggatott, hogy mennyi idő alatt tudnám megtanítani a lányát járni? Persze előtte kifejtette, hogy a lánynak súlyos scoliosisa, meg mindenféle kontraktúrája van, meg szegény annyira nem is okos… Mondtam neki, hogy szeretettel várom őket Floripában egy first assessment-re, de áhhhh, annyira nem szeretem az ilyet… Biztos velem van a baj és nem vagyok elég toleráns.

Ezek után jött a curitibai buszpályaudvar. Na, annál undorítóbb helyen még nem jártam, pedig már láttam egyet, s mást. Telis tele szana-szét crack-ezett (itt a crack megy, mert nagyon olcsó) összeszart, hányt és hugyozott ruhájú csövessel, csóri perui családokkal, fúj, hányok, ha visszagondolok.

Végül, hogy teljes legyen a gyönyör, sikerült kifognom egy részeg taxist, hát mitnemondjak, eléggé liberálisan kezelte a sávokat és persze elküldött mindenkit, aki rádudált.

Nem vagyok félős, de aznap kétszer is féltem. Nem volt jó.

Az előadásom viszont nagyon jól sikerült, éljen!

Ami a futást illeti, a mai 19,8 kilit pontosan olyan tempóban futottam, mint a múlt heti adagot, ami nem ad okot nagy örömreL Sajnos be kell látnom, hogy ezzel a lábbal nem tudok olyan jó időket produkálni, mint október közepén/végén. Akkor majdnem 8 perccel gyorsabb voltam ugyanezen a távon, persze izomfájás nélkül. Mert a bal lábam sajnos még mindig nem az igazi, sőt, kb. két hete stagnál, pedig beszedtem a gyulladáscsökkentőt, kenem, tapaszolom… Persze ettől függetlenül dec. 4-ig még simán elmúlhat. Azért kicsit el is vagyok kenődve, mert olyan jókat futottam októberben, hogy az 1:45 körüli félmaraton abszolút reálisnak tűnt, és most egy hülye sérülés miatt így belassultam. Azért a 2 órán belül meglesz. Elég sok energiát belepakoltam ebbe a felkészülésbe, meg kell hogy legyen, fájásoktól függetlenül.

És a kötelező pozitív felhang a végére: egy hónap múlva ilyenkor már a repcsin ülök úton HAZA!!! Már nagyon-nagyon-nagyon várom!