Hogyan vegyük rá a kalapácsos embert, hogy a falba verje a fejét?

A "kalapácsos ember" kifejezés az angol "hitting the wall" megfelelője. (Mennyire kifejező nyelv a magyar, párja sincs széles e világon!) De ki ő és mit akar?

A kalapácsos ember nem egyenlő a holtponttal. A holtponton egy idő után átesik az ember és jobban érzi magát. A kalapácsos embert viszont jobb megelőzni, illetve elkerülni. Mi történik egész pontosan?

Hosszútávú állóképességi sportok (pl. bicaj, futás) esetében fordul elő a "hitting the wall" jelenség akkor, ha az izmok és a máj glikogén tartalékai teljesen kiürülnek, vagyis az agyunk és az izmaink üzemanyag nélkül maradnak. Hirtelen kimerültség és energiavesztés lép fel. Jó hír, hogy enyhébb esetben ez orvosolható magas szénhidrát tartalmú étel/ital bevitellel. Rosszabb esetben ájulás, szédülés, hallucináció lehet a következmény, ekkor kényszerül a sportoló feladni a versenyt. Hogyan kerüljük el? A glikogén szinten tartásával. Éppen ezért nagyon fontos a 75 perces szabály betartása, vagyis 75 percig bízhatunk a testünk tartalékaiban, de ha ennél hosszabb ideig edzünk, akkor a folyadékbevitelen kívül gondolni kell a szénhidrát utánpótlásra is. Mit/mikor együnk/igyunk?  A gumimacitól elkezdve az energy gel-en át a sportitalokig bármit, ezt ki kell tapasztalni, csak úgy, mint a gyakoriságot is. Nekem a félmaratonon az energy gel nagyon bejött; 3-at ettem meg, de szerintem 2 is elég lett volna, viszont mivel a zsebemben voltak nem győztem felrángatni a gatyámat miattuk, szóval idegesített, ezért inkább betoltam a szervezetbe. A tanulság az, hogy a gatya nagy rám :) (Egy adag gel 32 gramm, kb 100 kalória, hát nem mondom, először elgondolkoztam, hogy biztos akarom -e, de aztán meggyőztem magam, hogy a 21k alatt csak lefutom a kalóriákat, basszus, szerintem a férfiaknak sokkal könnyebb, tuti nem aggódnak ilyen hülyeségeken...).  Olvastam valahol a gumimacit is, a következő hosszú futásomon tuti kipróbálom:) Itt van egyébként erről egy tök jó cikk (angolul): 

http://www.runnersworld.com/article/0,7120,s6-242-301--12826-0,00.html

A lényeg tehát a megelőzés.

A félmaratonon nekem azt hiszem sikerült teljesen jól belőnöm mindent, ezért attól az egy fulladásközeli állapottól eltekintve megúsztam a holtpontot is, a vége felé pl. már elég sokan megálltak, sétáltak, nekem viszont eszembe se jutott ilyesmi, helyette inkább emelkedőn fel megelőztem még pár hiper-szuper futócuccban nyomuló arcot, hehe, az azért jó érzés volt :D

Végül itt egy Iron Man-es kép motiváció gyanánt. 3,8k úszás, 180k bicaj, 42k futás. Nem is olyan hosszú az a maraton, a fél maratonról meg nem is beszélve! Iron Man-Iron Mind! Ez még titok, de ez is benne van az 5 éves tervben. Megfertőztek... 

Hevönájszdéjevribodri!

Mind Over Matter!

Alea iacta est!

Ma regisztráltam!!! Viszont teljesen futóbolondnak érzem magam, mert belegondoltam mivel is jár ez. Nem, nem a fizikai kihívástól ijedtem meg. Egy 13 hetes edzéstervet kell pontosan és szépen követnem, a leírtakat fegyelmezetten be kell tartanom, az életemet és a mindennapjaimat rendszereznem kell úgy, hogy mindez a munka és egyebek mellett beleférjen. A dőlt betűvel szedett szavak nem a barátaim. Ezért ijedtem meg tőlük. Rendetlen vagyok és szétszórt. Makacs vagyok, a magam útját járom és nem szeretem ha bárki beleszól az életembe. Mert NEKEM ne mondja meg senki...! Vannak céljaim, tudom, hogy mit akarok, tudom, hogy el fogom őket érni, de az úton nem a rendszerezett és átgondolt tervek, hanem a belső hang, a megérzések, sugallatok vezetnek végig. A mindent előre eltervező és minden eshetőségre felkészülő emberek konkrétan halálra idegesítenek, hát élet egyáltalán az övék?! Persze, ott az arany középút utópiája, szóval ha valaki azon jár, mindenképp értesítsen.


Ezért a legnagyobb kihívás nem az lesz, hogy futni kell. Sokat. Meg hogy fájni fog itt. Meg ott is. Hanem az, hogy át kell gondolnom és meg kell szerveznem a napjaimat=le kell nyugodnom és rendet kell tennem a fejemben. És engedelmeskednem kell egy kinyomtatott A/4-es papírnak (aka edzésterv)!


Összességében véve egy maratoni személyiségfejlesztő és önismereti tréningnek nézek elébe. Hiszem, hogy véletlenek nincsenek. Nyilván itt az ideje, hogy egy kis rendszert vigyek az életembe. Nyilván itt az ideje, hogy végre megtanuljam és elfogadjam, hogy nem mindig nekem van igazam. Ha a Jóisten egy maratonra való kemény felkészüléssel szeretne engem mindezekre és még sok-sok másra megtanítani, állok elébe. És most, hogy ezeket leírtam választ kaptam elég sok "miért?"-re. Mert leírni, illetve kiírni magamból jó és sokat segít. Főleg, hogy itt vagyok a világ másik felén, távol a családomtól és a barátaimtól, szóval blogterápia futással a becsavarodás ellen... :)


És végül: Lance bácsinak megint igaza van: "Knowledge is power, community is strength and positive attitude is everything" - Lance Armstrong

Inkább vagyok futóbolond, mint földönfutó!

Egy hónappal ezelőtt szinte teljesen futó analfabéta voltam. Egy hónapja elmentem az Iron Man Brazil-ra önkénteskedni. Egy hónapja megváltozott az életem. Múlt hétvégén lefutottam a fél maratont. Hogy miért és hogyan? Arról majd egy későbbi bejegyzésben, de most, így első körben néhány hasznos tippel szeretnék szolgálni a hozzám hasonló kezdő futóknak, különösképp Edónak és Andinak, akik a szeptemberi Nike félmaratonra készülnek. Hajrá csajok!!! :D 

Szóval kiokosodtam. Segítségemre voltak a brit tudósok, egy kedves sport-scientist barátom és néhány Iron Man triatlonista, köztük Richard Sekesan, aki nyolcszoros Iron Man és a leginspirálóbb ember akivel valaha találkoztam!

Noshátakkor. Persze ne számítsatok egetrengető okosságokra, de azért remélem hasznos lesz...

1. Motiváció

Abszolút kötelező!! Persze mindenkinek más. Igazándiból lényegtelen, hogy mi. A lényeg, hogy LEGYEN. (Azért a "fogyni akarok pár kilót"-on kívül nem árt, ha más is hajt...)

2. Edzés 

                                                              

Nagyon jó online edzéstervek vannak. Több hónaposak is. Az, hogy kinek mennyi felkészülési idő szükséges mondjuk egy fél maraton lefutásához nagyban függ az edzettségi állapottól. Mivel én 3 héttel a félmaraton előtt találtam ki, hogy futok, nem volt túl sok időm a felkészülésre. Egyébként szerintem ha valakinek sportos a múltja és jelene, van ideje és motivációja lelkiismeretesen heti 4-5 napot edzeni, annak nem kell több hónap a felkészülésre. Lásd én:) Az online edzéstervek között pedig tuti, hogy mindenki megtalálja a megfelelőt. Ezeket nálam sokkal okosabb emberek áll állították össze, szóval nem is mennék bele jobban. Talán csak annyit, hogy a verseny előtti utolsó héten már nem ajánlatos szétfutni magunkat, péntek-szombat nagyon lájtos átmozgató edzés, vagy inkább semmi, vagy 10 perc nagyon intenzív mozgás, hogy vasárnapra (A Verseny Napja, aka pirosbetűsünnep) nem fájjon semmi és legyen energia! Ha nem akarunk beszerezni egy kellemes kis sérülést, akkor ne a verseny előtti hetekben kezdjünk el ju-jitsu-zni sem... :)

3. Cipő, zokni, ruha

Semmiképp sem szabad új, "betöretlen" cipőben, zokniban futni! Én meg voltam győződve, hogy az én futócipőm a világ legkényelmesebbje, mégis feltört (általában a belső talpéren töri fel a többség lábát, így az enyémet is). Párnázott futózokni rendel! 

Nekem mostanában eléggé meggyűlik a bajom a sportmelltartókkal. Többfélém van, márkás, noname, többféle anyagból és a lehető leglehetetlenebb helyeken dörzsölnek ki. Valószínűleg azért, mert elég régiek és elérett az anyag, ami addig amíg heti 2x kocogtam 45 percet, nem okozott gondot. Sportmelltartó vásárlásra fel! Egyébként a vazelin nagyon hatásos a mindenféle kidörzsölődés ellen, ez is saját tapasztalat, de a hatékonyságát a brit tudósok is igazolták. 

3. Evés-ivás a felkészülés alatt

Alapelv a kevés zsír, sok összetett szénhidrát (barnarizs, tészta, zőccséggyümölcs, stb), vagyis egy kiegyensúlyozott, rostban gazdag étrendre kell törekedni. Azért a nagy szénhidrát túltengésben nem szabad megfeledkezni a fehérjéről sem. Alkoholt pedig csak mértékkel. (Én szinte egyáltalán nem ittam 3 hétig. A cigiről pedig márciusban leszoktam. Egy jellem vagyok, hehe:D)

4. Evés-ivás a verseny előtt, alatt és után

A brit tudósok megállapították, hogy mindenki más, mindenkinek más jön be, de azért van néhány alapelv, íme:

Előtte:

Ne együnk semmi nehezet verseny előtt.

Szénhidrát! (Nekem a banán jött be.)

Folyadék! (Szénsav és tejmentes, a szénsav felfúj, a tej ill fehérje fogyasztás pedig hosszabb futás előtt a brit tudósok szerint hányingert/hányást okozhat.)

Alatta:

Nagyon fontos a szénhidrát (aka energia) pótlás a folyadékpótlással párhuzamosan! Nálam az energy gel a nyerő, mert futás közben is könnyű megenni és tényleg energiabomba! Fontos, hogy a gélt mindig folyadékkal vigyük be, mert elég sűrű és ha nem iszunk hozzá akkor jól összeáll a gyomorban és eléggé kellemetlen. Ez is saját tapasztalat, de az okosok is alátámasztják. A félmaratonom első felében a vizes-állomások előtt betoltam a gélt és ügyesen ittam rá, ahogy kell. A végén viszont nem figyeltem oda, gél be, frissitőpont viszont csak 2 kilcsi után volt, na ez a 2k volt a legnehezebb, mert konkrétan nem kaptam levegőt, a gél sziklává változott a gyomromban és "nyomta" a tüdőmet. Éljen a saját hülyeség :)! A folyadékpótlás fontossága már szinte közhely. DE! Inni kell. Sört utána. Vizet alatta. Akkor is, ha úgy érzed, nem vagy szomjas. Persze nem kell minden alkalommal benyakalni a 3 decit, de egy pár kortyot mindenképp.

Melyiket szeressem?

Utána:

Szénhidrát! (Nekem itt is banán. Csokis tejjel.)

Folyadék! (Lehetőleg izotóniás ital.)

Egy jéghideg Soproni helyett Skol, ahh, már azért az érzésért megérte...

Elsőre legyen ennyi. Lesz még iromány a saját élményekről, miértekről, motivációról, illetve lesz olyan pont a fentiek közül, amiről bővebben is írok majd.

Jajj, hát majdnem elfelejtettem a legfontosabbat: október 2-án Maraton itt Floripában! Előttem egy 12 hetes kemény felkészülés, erről is beszámolok majd.

Addig is nyúlcipő legyen veletek!