Cérnaszakadás

Better together...

Egy év nem otthon a világ legjobb helyén is sok. Egyedül (pasi/férj/szerető/szex-rabszolga/Anya/Tesó/A Barátok nélkül) duplán sok. Nálam is elszakadt a cérna. Tudom, hogy hülyeség, mert már itt vagyok a(z) (un)happy-finishben, de hát ez(ek) van(nak):

1. Valaki elég csúnyán meghúzta az autómat a parkolóban.
2. Egyesek egy év öt hónap után sem képesek megjegyezni, hogy nem bolgár (Bulgara) hanem magyar (Hungara) vagyok.
3. 4 hónap, ill. kb 600 kiri alatt tönkre ment a hiper-szuper és persze rohadt drága (itt minden import áru kétszer annyiba kerül, mint otthon, nagyon elszállt árak vannak) Asics 2150 futócipőm. Ez itt a negatív reklám helye, de persze lehet, hogy a hiba az én lábamban van: lefutottam benne a maratont 0 vízhólyaggal, de azóta össze-vissza töri a lábam. Szerintem félmarcsizni is a rövidtávos-alap Mizuno-ban fogok (mert két futócipőm van, mint a nagyoknak:), amit imádok és nagyon kényelmes, de zéró csillapítás. Még azért meggondolom...
5. Az utóbbi két hétben egyre szarabb időket futottam. Konkrétan minden nap lassultam. Nem, nem stagnáltam, lassultam. Tegnap már az órám is kinyomtam mérgemben... :(
6. Elegem van a futásból. (Ez a 5. pont folyománya.)
7. Fáj a vádlim. (Mindenről ő tehet!)
8. Vasárnap félmarcsi. (Szedd össze magad!!! Rengeteg energiát és kilométert pakoltál bele ebbe a felkészülésbe, szóval nem lehetsz ekkora blfsz hisztis pcsa, hogy elkrd a lényeget.)
9. "Let is snow, let is snow, let it snow", "I'm dreaming of a white xmas" & co., mindenhol, minden mennyiségben, közben meg 30 fok van és ezek itt sose láttak havat.
10. Úgy nézek ki, mint egy teleszart zokni. Miért nem tudok szépen izmosodni, mint a normális emberek?
11. Ezt inkább nem írom le. :)
12. Viktor politikai ámokfutása, ami romokba dönti szeretett hazám.
12. Merry crisis and a happy new fear!

xxx

Részeg, crack-függő, futó pedagógusok

A világ legundorítóbb helye. Bent nem mertem fotózni...

Péntek reggel elutaztam Curitibába, ahol egy konferencián előadást tartottunk a főnökömmel, ezért sajnos két futás is kimaradt a héten L Úgy volt, hogy szombaton emberi időben érek haza, szóval úgy terveztem, hogy lenyomom a pénteki 13 kilit, de ez a tetű busz egy órát késett, a taxis meg be volt b@szva, szóval este 11-re sikerült hazavergődnöm. Amúgy is elég szürreálisra sikeredett a szombat. Azzal kezdődött, hogy túl sok középkorú pedagógus, illetve gyógytornászból lett pedagógus (na, ez valamiért nagyon menő errefelé) vett körül, persze mind nő volt, tudom, vicces, hogy ezt írom, mert állítólag én is pedagógus és nő vagyok, csak jól álcázom mindkettőt. Na, ezt a felállást a három Petős év óta elég nehezen viselem, hiába, mély nyomokat hagyott bennem a HÁZJ… Ráadásul az egyikkőjüknek van egy 21 éves mozgássérült lánya, szóval a nő egész délelőtt arról faggatott, hogy mennyi idő alatt tudnám megtanítani a lányát járni? Persze előtte kifejtette, hogy a lánynak súlyos scoliosisa, meg mindenféle kontraktúrája van, meg szegény annyira nem is okos… Mondtam neki, hogy szeretettel várom őket Floripában egy first assessment-re, de áhhhh, annyira nem szeretem az ilyet… Biztos velem van a baj és nem vagyok elég toleráns.

Ezek után jött a curitibai buszpályaudvar. Na, annál undorítóbb helyen még nem jártam, pedig már láttam egyet, s mást. Telis tele szana-szét crack-ezett (itt a crack megy, mert nagyon olcsó) összeszart, hányt és hugyozott ruhájú csövessel, csóri perui családokkal, fúj, hányok, ha visszagondolok.

Végül, hogy teljes legyen a gyönyör, sikerült kifognom egy részeg taxist, hát mitnemondjak, eléggé liberálisan kezelte a sávokat és persze elküldött mindenkit, aki rádudált.

Nem vagyok félős, de aznap kétszer is féltem. Nem volt jó.

Az előadásom viszont nagyon jól sikerült, éljen!

Ami a futást illeti, a mai 19,8 kilit pontosan olyan tempóban futottam, mint a múlt heti adagot, ami nem ad okot nagy örömreL Sajnos be kell látnom, hogy ezzel a lábbal nem tudok olyan jó időket produkálni, mint október közepén/végén. Akkor majdnem 8 perccel gyorsabb voltam ugyanezen a távon, persze izomfájás nélkül. Mert a bal lábam sajnos még mindig nem az igazi, sőt, kb. két hete stagnál, pedig beszedtem a gyulladáscsökkentőt, kenem, tapaszolom… Persze ettől függetlenül dec. 4-ig még simán elmúlhat. Azért kicsit el is vagyok kenődve, mert olyan jókat futottam októberben, hogy az 1:45 körüli félmaraton abszolút reálisnak tűnt, és most egy hülye sérülés miatt így belassultam. Azért a 2 órán belül meglesz. Elég sok energiát belepakoltam ebbe a felkészülésbe, meg kell hogy legyen, fájásoktól függetlenül.

És a kötelező pozitív felhang a végére: egy hónap múlva ilyenkor már a repcsin ülök úton HAZA!!! Már nagyon-nagyon-nagyon várom!

Ria, ria, kalória!

A múlt hét a kaja-napló jegyében telt. Big, big pén in dö essz! Leginkább az, hogy mindent le kellett mérni, meg persze írogatni is, szóval hőstett volt a javából. Szóval most már írásos bizonyítékom van arra, hogy túl keveset eszek: a csúcs szerda volt 1475-tel. Szombaton pedig kolosszális 1188 kcalt sikerült bevinnem a szervezetbe, hát basszus, nem viszem túlzásba. Ezek mellett futottam 65,5 kilit, és két és félszer víziladbaedzettem. Azért fél, mert a pénteken eléggé mosott fos voltam, szóval nem vittem túlzásba. Íme, itt van a dájöri:
https://docs.google.com/spreadsheet/ccc?key=0AtkgwISrBZtidEE3aVg1Q3RqdGs5aGxpelRqWjVJZEE&hl=en_US#gid=0
Szóljatok hozzá, mert azt már vágom, hogy kevés, de hogy mit, mikor...? Idegesít, hogy most már látom, hogy milyen kevéset eszek, de ez a hülye 3 kiló nem hajlandó lemenni, az oldalhájról meg ne is beszéljünk, arghhhh!!


Futás szempontjából felemás hét volt, 11k-n 56 perces PB, a keddi utálatos résztávok (4x1600, leírni is félelmetes) katasztrofálisan sikerültek, de holnap Rrroka (hosszutavblog) tanácsai alapján nyomom a 6x800-akat, ezúton is köszönöm neki. Bemásolom, hátha másnak is jól jön:
"nekünk edzésen az volt a módszerünk, hogy be volt állítva a futóóra visszaszámlálója és száz méterenként csipogott, innen lehetett tudni, hogy elfutja, vagy kicsúszik az ember. ezt át lehet ültetni olyan résztávra is ami nem pályán megy, de van pár megjegyezhető pont. én most féltávnál szoktam mindig megnézni az órát.
a résztáv egyébként nagyon fárasztó, kell hozzá egy fajta keménység a hozzáállásban, ezért nem csak tempónövelésre jó, hanem fejben is edzi az embert. egyébként nyilván elfutottad a másodikat, ha nyolc perc a cél, akkor 8 mp +/- egyenletességgel kéne tartani (nem szokott menni).akkor futja jól az ember, ha második ismétlés a leggyorsabb (ekkorra bemelegedett és van még erő), utolsó előtti a leglassabb, és az utolsó is meglesz tervezett időre. résztáv előtt különösen fontos a bemelegítés és nyújtás, elvetemültek 4-5 repülőt is futhatnak. " "800-on elég szerintem 3 ponton ellenőrizni, ha nagyon maximalista az ember, de pár ilyen után érezni fogod, hogy egyenletes-e a tempód.
sokat segít az erő beosztásában az is, ha már az elején azt a fajta mély, erős légzést alkalmazod tudatosan, ami a végén magától jön."

A vasárnapi hosszút (22,5k) félmaraton előtti főpróbának neveztem ki. Jó szarul sikerült... A 2 óra 6 perces idő kimondottan FOS. Ráadásul igazi futó idő volt, felhős, 22 fok... Ideális körülmények között ezzel a tempóval éppenhogycsak összejött a 2 órán belüli félmarcsi, ennél futottam már sokkal jobbat is 19 kilin. Nade sebajtóbiás, még van 3 hetem, hogy kicsit összekapjam magam.

Szép hetet mindenkinek!

Ételbevágó kérdés

Tiltott? Tűrt? Támogatott?

Már megint akkora káosz van a fejemben. Szokás szerint. A hazamenetel közeledtével egyenes arányban kattanok meg egyre jobban, mert ugye a maraton óta tudjuk, hogy mindig a vége a legnehezebb. A hét futás szempontjából nem érdemel túl sok említést. 57k-t futottam, bár a maiba sajnos a tegnapra már meggyógyultnak tűnő, de mára újult erővel támadó izomfájdalom miatt bele kellett sétálnom, amin természetesen jól felhúztam magam, természetesen teljesen feleslegesen. Áhh, hagyjuk is... Holnap pihinap, hála az Égnek....

Jöjjön inkább a legételbevágóbb kérdés: miért nem fogytam a maraton óta egy huncut grammot sem? Az a terv, hogy december elejére 60 kiló alá megyek, mert az jó lesz nekem, illetve az ízületeimnek. Minél kevesebb súlyt kell cipelniük, annál vidámabbak lesznek, nemde? Nem mérem magam csak kb. 3-4 hetente, szóval a héten láttam a szomorú igazságot. Ugyan annyi vagyok mint egy hónapja. De hogy lehetséges ez? Heti 10-15k-vel többet futok, mint a maratoni felkészülés alatt. Itt a nyár, dög meleg van, többet izzadok. Megiszok napi minimum 2liter vizet. Jobban odafigyelek arra, hogy mit és mennyit eszek. Eddig abban a hitben éltem, hogy egy kiegyensúlyozott, 'kicsivel több CH mint protein, nagyon kevés zsír' alapú étrenden vagyok. Vagy mégse? Soha, de soha nem számolgattam kalóriákat, de tegnap, pusztán kíváncsiságból, összeírtam mit és mennyit ettem. Hát nagyon durva! Tegnap összesen 1300 kalóriának megfelelő táplálékot vittem be a szervezetbe, ami borzasztóan kevés. Tök átlag nap volt, nem ettem kevesebbet mint máskor, persze ha pl. az adott napon eszek rizst/szóját vagy halat akkor kicsit többre jön ki, de akkor is bőven 2000 kcal alatt vagyok. Na álljunkmegegyszóratanárúr! Ezt magyarázza meg nekem valaki. (Az átlag nőknek egyébként napi 2000 kcalt javasolnak. Na de én mennyit sportolok már?!) Szóval a probléma a következő: bevittem 1300 kcal-t. A tegnapi 7k-s futással elégettem kb. 500 kcal-t. Marad 800 kcal. A BMR-em (Basic Metabolic Rate, azaz alap anyagcsere, vagyis az az energiamennyiség ami az alapvető életfunkciók ellátásához szükséges, teljes nyugalmi állapotban.) az internet szerint 1430 kcal. Szóval ezt kivonom a 800-ból és marad - (mínusz(!) 630!!! Ha ez így megy egy hónapja, akkor hogy lehet, hogy még életben vagyok?! És hogy lehet, hogy van energiám egyre jobb időket futni??? És hogy lehet, hogy nem fogytam??? Mert azért lenne még honnan. (Bár cicim már semmi nincs, az oldalháj még azért befigyel, hát hol itt az igazság kéremszépen?!) Nem értem, nem értem, nem értem. De valami nem stimmel, az tuti.

Azt sem lehet mondani, hogy a szervezetem adaptálódott a futáshoz, mert cross-trainingként ott a vízilabda meg a bicaj.

Olvastam egy cikket egy nőről, aki elkezdett a maratonra készülni és mellette nagyon alacsony kalóriabevitellel diétázott és elkezdett HÍZNI. Durva. Lehet, hogy nekem is ez van? Na tessék, még a végén hipochonder is leszek. Szóval itt van:
http://www.tesztoszteron.hu/emagazin_07_174_Arthat_a_nagy_kaloria_deficit.php

Verdicht: nehéz így egyedül nyomatni. Egyrészt nem cseszeget senki, hogy hajrá, megy ez gyorsabban is, másrészt meg amikor ilyen fura dolgok történnek, akkor itt állok tök tanácstalanul...

Hmm... Visszaolvastam és pont úgy hangzok mint egy megszállott...:) Ettől függetlenül, ha valakinek van valami ötlete, az ne kíméljen!

Musculus gastrocnemius

Négyes számú versenyző

Tudtam, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor felvághatok a nemlétező anatómia tudásommal (köszönet Sebestyén tanár úrnak, akinél annó ötösre szigorlatoztam, mert vizsga közben kiderült, hogy ő is egri:). Szóval a mai mese a kétfejű lábikraizomról szól. Vagy inkább hétfejű sárkányról, aki pár napja tüzet okád a bal vádlimban. Na jó, fájogat már pár hete, be is van csomósodva, kenegetem is a bűnös melegítő krémemmel -amit nemrég ugye sikerült a durva-vízhólyag alatt sarjadó friss húsra kenni-, de úgy voltam vele, hogy majd elmúlik, annyira nem fáj, csak picit meghúztam vagy valami hasonló. A futás elején mindig éreztem, de amint bemelegedett az izom, elmúlt a kellemetlen érzés. (A keddi utálatos résztáv alatt is így volt, bár ezeket a 6x800 avagy 3x1600 métereket a pokolba kívánom, annyira kifutom magam és megborulok utána, hogy fúj, a résztáv monnyonle!) Még tegnap is ok volt, de ma reggel felkeltem és éreztem, hogy bajok lesznek. Aki aggódik, ne aggódjon: azért sikerült elkacsáznom a fürdőszobába fogat mosni. Gondoltam, azért fáj ennyire, mert "hideg" az izom, majd a futás jól bemelegíti és minden rendben lesz. Ja persze. Ezek az öndiagnózisok nagyon mókásak. Szóval elindultam, de a fájdalom ezúttal nem szűnt meg az első ezres után, sőt! Nem csak fájdogált, hanem nagyon fájt. Éreztem, hogy sántítva futok és rosszul terhelek, ezért kb. 5 kili után természetesen megfájdult a jobb csípőm is, de persze futottam tovább, gondoltam, majd csak jobb lesz. És igazam lett, az utolsó 2 kili már egész elviselhető volt, kicsit meg is tudtam húzni a végét, így ugyanúgy sikerült 60 perc alatt lefutni a 11k-t mint múlt héten a fájás nélkül.

Ha nem rólam lenne szó, akkor azt mondanám, hogy a bejegyzés írója egy idióta állat és mé' nem marad otthon a seggén, ha fáj?! De mivel rólam van szó, így csak annyit mondok, hogy kis butuska vagyok és több mint valószínű, hogy holnap is elmegyek és lefutom az adagot.

Biztos ami biztos, éjszakára feltapasztom a "Fenaflan Patch" compressa térmica adesivát. ("Jujj de izgi, még sose használtam ilyen melegítős gyulladáscsökkentő cuccot.") És szerintem erőt veszek magamon, és végre bejelentkezek Ricardóhoz. Bár még sose találkoztunk, már szemezek vele egy ideje. Ricardo itt hirdeti magát a szomszéd utcában, mint személyi edző és sport-masszőr. Kb. minden nap elfutok a hirdetése előtt és megfogadom, hogy ma, futás után felhívom. De annyira fosok a sport-masszázstól, mert tuti, hogy fáááájni fog... Na de nó pén, nó gén, nem? De.

Ha valaki magára, illetve a fájdalmára ismer, az ne legyen rest, írja meg az ultimate gyógymódot.