Emlékül...

(Ma lesz az édesapám temetése. Az élet úgy hozta, hogy nem lehetek ott. Én így (is), itt (is) emlékezek...)

Apa mindig december 26-án jött. Fehér ingben, fekete zakóban, bajusza alatt mosolyogva, ahogy átöleltük egymást. Leült velem szembe, aztán én kérdeztem, ő pedig válaszolt. Nem is válaszolt, hanem mesélt. Elmesélte a világ bonyolult összefüggéseit, az aktuális és kaotikus politikai kérdéseket. Hihetetlen tehetséggel, intelligenciával és lényeglátással volt megáldva; a legbonyolultabb összefüggések is mesévé váltak, hirtelen értelmet nyertek, logikusnak tűntek. Vannak emberek, akik sok mindent tudnak, de ezt a tudást képtelenek, vagy egyszerűen nem akarják átadni másoknak, így tudásuk elvész és értelmetlenné válik. Apa igazi tanító volt. A tanítás, a tudás átadása éltette és meggyőződésem, hogy ennek hiányába halt bele...

Édesapám! Felnőtt fejjel tanultam meg Tőled, mi a hazaszeretet. Megtanultam tőled azt, hogy az Igazság útja az egyetlen járható út és ezért harcolni kell. Büszke vagyok arra, hogy Te vagy az Édesapám.

Nyugodj békében...

Wass Albert verse pedig Rólad szól...


Wass Albert: Ha visszatérek

Szerető szóért könyörögve, egyszer,
ha visszatérek: kolduló eretnek,
szeretni fognak, akik most szeretnek?

Ha lelkemen majd nagy sebek fakadnak,
s hitetlenebb leszek, mint bármikor:
a barátaim barátok maradnak?

Ha harcban járok, s véres lesz a lelkem,
villám szakad, és mennydörög felettem,
ha kitagad az ég, s a földön
életemet Isten-tagadva töltöm,
és átkokat szór rám a félvilág:

vajon, ha akkor visszatérek,
megismernek ezek a régi fák?