Lost

Jó rég nem írtam, de van mentségem... 3 hét tábor, sok meló, új gyerekek, stressz. Sajnos nagyon úgy érzem, hogy a munkahelyemen negatív emberekkel és energiavámpírokkal vagyok körülvéve, szóval a saját magam "védelme" is elég sok energiát felemészt. Valamit ki kell találni, mert így nem jó, de ez egy másik sztori. Viszont a 3 új család, akik most ismerték meg a Pető módszert nagyon boldogak és elégedettek voltak, ketten szeretnének saját projektet beindítani itt Brazíliában! És a gyerekek rengeteget fejlődtek:) Szóval én is boldog lehetek, mert már kezdtem megfeledkezni arról, hogy miért is szép ez a konduktori szakma és ezek a családok ma emlékeztettek rá. Bár hozzátenném, egyre biztosabban érzem, hogy ez az év (mostantól jövő nyárig) lesz az utolsó évem konduktorként. Nem akarom szív és lélek nélkül csinálni, mert úgy hazugságnak érzem. Még egy évre vagyok elég:)

Meg persze futok is, mint a kisangyal, igaz hazudnék ha azt állítanám, hogy MINDIG van kedvem. Bár ha októberre olyan seggem lesz, mint JLo-nak, akkor megérte. Komolyra fordítva a szót, most, a maratoni felkészülés 5. hetén elérkeztem az első holtponthoz, amikor is inkább itthon döglenék futás helyett. Aztán persze futok, de kb. úgy, mint egy robot. A kedd volt a mélypont. Ma már jobb volt, pedig szakadt az eső. Erről megint az jutott eszembe, hogy ez a futás dolog tényleg egy függőség. Mert akkor is megyek, ha nem akarok. (Erről meg ez jutott eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=AIGeHQsVD58)

A függőség dologról pedig a Nike Addict reklám ugott be. Nagyon jó! Itten van:
http://www.youtube.com/watch?v=XPTpEkdceic

Holnap pedig jól elutazok ide:
http://www.google.com/search?q=bonito+brazil&um=1&ie=UTF-8&tbm=isch&source=og&sa=N&hl=hu&tab=wi&biw=1280&bih=705
Állítólag a tukánok úgy repkednek mint otthon a verebek. A papagájok pedig úgy, mint a galambok.

Futócucc persze bepakolva, nincs lazulás, rend, terror, horror van.

Szép hétvégét mindenkinek!
Beijosxxx